Oszd meg másokkal is

Gyalogtúra a Mátrában
Egy szeptember végi napon izgatott gyerekek várták a buszt, mely elviszi őket kirándulni, túrázni a Sástóhoz.  Még a kiadós reggelihez sem volt türelmük, egyre csak az indulást várták és a rájuk váró élményeket.
19 nagycsoportos óvodás és a 4 kísérő felnőtt integetett boldogan az itthon maradó kisebbeknek. Énekelve, beszélgetve, a tájat kémlelve, gyorsan felértünk Mátrafüredre. Már messziről is magasnak tűnt a Kozmáry-kilátó, de a mikor a meredek feljáró előtt megálltunk, hogy egy fényképet készítsünk a hátizsákos, biztonsági mellényes csapatról, látszott, hogy meglepődtek a feladat láttán.
Oda fel?- kérdezte kételkedve Riki.- Csak vigyázzatok, midig dőljetek előre, most egy kicsit ne beszéljetek, mert akkor hamar kifulladtok-volt a válasz. És nekivágtunk a hegynek. Kanyarok, fagyökerek, lépcsők nehezítették a menetet. De a látvány mindenért kárpótolt minket. Fújt ott fenn a szél, de nagyon messzire elláttunk a tiszta időben. A magunkkal hozott távcsővel Adácsot kerestük elsőnek, aztán megfigyeltük Visonta kéményeit, a halastavak csillogását, az utak kígyózását, a hangyáknak tűnő autókkal.
 A lépcsőn ülve elfogyasztottuk a magunkkal hozott almákat és aztán kezdődött a felfedező játék a kilátó körül. Kergettünk lepkéket, fogtunk szöcskéket, hogy a magunkkal hozott bogárlesőben és a nagyítón át megfigyelhessük az ugró lábait. Csipkét, galagonyát szedtünk, kéregmintát vettünk papír és kréta segítségével. Végül leültünk a mohos kövekre napozni és közben Az öreg néne őzikéje című verses mesét hallgattuk. Vidáman énekeltük, hogy erdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni… miközben leértünk a hegyről.
Már mindenki megéhezett, a delet is elharangozták, mire a Sástóhoz értünk. A felújított kényelmes pihenőnél, jó levegőn fogyasztottuk el hátizsákunkba pakolt szendvicseket, zöldségeket és az egészséges gyümölcsleveket. Csomagjainkat hátrahagyva indultunk körbejárni, felfedezni a tavat. Először a hídon álltunk meg, hogy a magunkkal hozott kenyérrel etessük a vadkacsákat. A gyerekek örömmel etették őket, azok pedig egyre közelebb úsztak hozzánk. Már annyian jöttek, hogy meg sem tudtuk számolni. Érdekes látvány volt a vízre szállás, a lábukkal való fékezés és hogy a sok egyformának tűnő vadkacsa között mégis van különbség. Láttunk gyíkot, siklót, vízen futó molnárkákat, rajokban úszó apró halakat, amint a kenyérmorzsát csipkedik. Találtunk gombát és megbeszéltük, hogy bár ehető, de ez kevés nekünk, inkább egyék a csigák és bogarak, akiknek ez elég. Madarak hangját is megfigyelhettük és láttunk is néhány cinkét. A tanösvény mentén, táblákon tájékoztatók segítettek, hogy mire figyeljünk. Így találtuk meg a fából faragott madarakat, a madárodút, a nagy zöld békát, amit mindenki simogathatott. Egymás kezét fogva, óvatosan lépkedve kerestük meg a védett virágokat. Csodálatos lila héricsek között sétáltunk. Gyűjtöttünk makkot, gesztenyét, szép falevelet, vackort, gubacsot, hogy majd ezekből barkácsolunk odahaza. Egy felfordított fa kérge alatt rengeteg bogár félét láttunk, melyeket Janika felismert és még a nevüket is sorolta. Egy aprócska az ujjába kapaszkodott, ----De ez nem bánt, fakérget eszik – mondta miközben tartotta, hogy mindenki megnézhesse.
A nagy rétre érve letáboroztunk. Ettünk, ittunk a hátizsákok tartalma lassan elfogyott. A fiúk elővették a focit, mert itt végre volt hely, hogy egy meccset lejátszunk. Az óvó nénik voltak a kapusok, mindenki más csatár. Visszhangozták a hegyek a diadalüvöltést, amikor egy - egy gólt berúgtak az óvó nénik kapujába. A lányok szalagfogó játékot játszottak.  A félidőben felfedezték a gyerekek a különleges játékokat: pókhinta, mászófal, fa vonat, egyensúlyozó, napóra. Így aztán a második félidőt lefújtuk. Mindent kipróbáltunk, még mi felnőttek is hintáztunk, de még mennyien lökték a hintát! A kellemes játékban gyorsan elszaladt az idő. Balu nem is akart hazajönni. Aztán látta, hogy mindenki veszi a hátizsákját, teszi a szemetet a gyűjtőbe, keresi a poharát, hogy még egy korty friss vizet igyon a visszaindulás előtt, ő is elrakta a focit.
Az úton vidáman emlegették az élményeiket,s bár fáradtak voltak, mégsem aludt el senki. Énekelve érkeztünk az ovihoz és sajnáltuk, hogy vége a szép napnak, ám örültünk, hogy mindenki jól érezte magát, sok élménnyel lett gazdagabb.
Ezúton is szeretném megköszönni, hogy „Az egészséges életmód éve Adács községben” című pályázat támogatásával részt vehettek az Adácsi óvodások a gyalogtúrán. Köszönjük az óvodavezetőnek az anyagi támogatást és, hogy megszervezte számunkra ezt a nagyszerű programot.  Biztos vagyok benne, hogy maradandó élményekkel járultunk hozzá gyermekeink egészséges életmódjának szemléletformálásához.
                                                                                                                  Lamos Józsefné                                         
                                                                                                              óvodavezető helyettes